Volt életemnek olyan időszaka, amikor elszakadtam szülőfalumtól, és tanulmányaim folytatása miatt városlakó lettem.
Falusi lány létemre kissé nehéz volt középiskolásként megszokni a városi forgatagot. Ráadásul tini lányként hiányoztak szüleim, de még inkább a barátaim. Ez azért volt igen erős érzés, mert általános iskolai barátnőmmel, ezer szállal kötődtünk egymáshoz. Első időszakban alig tudtuk kivárni a hétvégéket, amikor újra találkozhattunk, és megbeszélhettük örömeinket, bánatainkat. Kissé enyhült ez a hiányérzet akkor, amikor szinte életre szóló barátságot kötöttünk a középiskolai barátnőmmel, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
A következő trauma főiskolás hallgatóként ért, mert egy kisebb városból egy nagyobb városba költöztem kollégistaként. Bár nagyon szép város hallgatója lettem, az első időszakban mégis egyedül éreztem magam. Ráadásul a főiskola épülete is hatalmas volt, ahol nagyon nehezen igazodtunk ki az első hetekben. Szerencsére azonban itt is megtaláltam a baráti szálakat, ami könnyebbé tette az alkalmazkodást.
Hiányzott azonban a falusi élet hangulata, a kerti munka. Nagyon szerettem és szeretem ugyanis a mai nap is a háztáji kertben történő fizikai munkát, ami valósággal kikapcsol a szellemi munka után.
Szinte várom a tavaszi jó időt, hogy lehessen a veteményesben ültetni, később a fagymentes időszak beköszöntével palántázni a meleg igényes növényeket. Ezek közé tartozik a dinnye, az uborka, a tökfélék.
Az idei tavasszal nagyon sok paradicsom és paprika palántát palántáltam kertünkben. A munka végeztével vettem észre, hogy az okos telefonom kiesett a zsebemből és a kijelzője meghibásodott.
Azonnal telefonáltam a szakembereknek, és a Xiaomi kijelző javítás igénybe vételével, a futárszolgálat segítségével pár napon belül sikerült a hibás alkatrészt kicseréltetni.